Tökéletes bemelegítő nap a május 21-i tornádó előtt

Május 20-án, egy nappal az oklahomai Ada melletti tornádó előtt egy remekül sikerült vadászat során pazar látványt nyújtó szupercellákat kaptunk el, melyek közül az egyik igen közel volt ahhoz, hogy tornádót produkáljon.

A kansasi Dodge Cityből D felé indulva már elég korán látszott, hogy a konvekció megindul a szárazvonal mentén, mely csodásan kirajzolódott a vonalba rendeződő gomolyok által.

Az oklahomai Woodward-ig értünk el, amikor is rájöttünk, hogy kicsit túlszaladtunk az optimális területen, és egy gyors reggeli-ebéd után felrobogtunk vissza Kansas államba. A felállás ezúttal úgy zajlott, hogy jómagam ültem az anyósülésen, és Dave Holder-rel, valamint Jim Leonard-dal felváltva okoskodtuk ki, hogy hova kéne menni. A siker nem is maradt el :), arra a kis területre mentünk, ahol az államban egyáltalán kialakultak viharok. Az igen erős, 35 m/s körüli 0-6 km-es szélnyírásban kifejlődő, alacsony felhőtetővel rendelkező szupercellák ugyan nem produkáltak tornádót, mert a hodográf jellemzően elég egyenes volt, a leáramlások pedig túl hidegnek bizonyultak, de a lehető legjobb helyen voltunk a legjobb időben, kihoztuk a maximumot a helyzetből.

Pratt térségében végignéztük, amint egy csinos kis beáramlási farokkal bíró szupercella jön létre, majd az okklúziós folyamat során a tiszta rés kezd előretüremkedni, és az RFD nekiáll körbetekeredni. A forgás középpontjában már kivehető volt a csőszerűen koncentrálódó hosszúkás rotáció, de valóban határozott tölcsérfelhő nem alakult ki, a leáramlás idejekorán elpusztította az épülőfélben lévő örvényt. Mindenesetre a szupercella életciklusa tankönyvbe illő módon ment végbe.

Az említett régióban, nem messze a korábbi szupercellától újabbak jöttek létre, gyakorlatilag sorozatosan termelődtek egymás után, így továbbra is volt mivel foglalkoznunk. Vadászatunk során ismét összefutottunk egy raklapnyi viharvadásszal, akik mind ehhez az egyetlen épkézláb viharzónához konvergáltak.

A naplementében lélegzetelállító látványt nyújtottak a mezociklonok monstruózus felépítményei, amint vészjóslóan forogtak felettünk, miközben a forró szél nedvességgel teli esőillatot hozott magával. A viharos tájkép idilli hangulatát tücsökciripelés és madárcsicsergés egészítette ki.