Peremfelhős zivatarrendszer

Július utolsó előtti napja már napok óta ígéretesnek tűnt, bár bennem ez igazán csak aznap realizálódott, ugyanis az előtte lévő 4 napon Egerben nyaraltam, ahol nem tudtam figyelemmel követni a várható helyzetet. Lényeg a lényeg, az aznap reggel a GFS által által mutatott 2000 J/kg körüli CAPE, közepes szélnyírás, magas nedvesség és egyebek jó előjelek voltak egy délutáni csihi-puhira.

A reggeli, délelőtti órákban dél felől fölénk húzódott a Szlovéniában már ekkor is aktív MKR felhőzetének széle, sőt késő délelőtt gyenge zápor is előfordult. Később viszont kisütött a nap, és elkezdődött a nagy mértékű labilizálódás. A délután derekára 28 fokig emelkedő hőmérséklet mellé 70 % körüli páratartalom, vagyis rettentő fülledtség társult. Érezhető volt, hogy szinte pattanásig feszült a légkör.

És nem is kellett sokat várni ahhoz, hogy ez a „pattanás” bekövetkezzen. A korábban felettünk is átvonult záporos sávban a déli órákban a Fertő-tó környékén aktív zivatarok alakultak ki, majd 2 óra körül - feltehetőleg ezen zivatartömb délre meginduló kifutófrontja által segítve - tőlünk északra is erőteljes gomolyfelhő-képződés kezdődött. Szinte azonnal, alig 10-15 perc leforgására alatt lettek a közepesen fejlett gomolyokból üllős Cb-k.

A következő órákban egyre több zápor- és zivatarcella képződött a közelben, miközben hozzánk is megérkezett az északias irányú kifutószél, kissé hűvösebb levegőt hozva. Ugyanekkor a komótosan közeledő szlovén MKR üllője is fölénk borult. Maga a zivatarrendszer ekkor nem volt túl fejlett, bár volt benne egy erősebb rész is, ami éppen felénk közeledett. Kérdéses volt viszont, hogy az előtte kialakult kisebb cellák mennyire emésztik fel a labilitást előtte, mi marad belőle, ha ideér.

Szerencsére ez csak csekély mértékben következett be, éppen annyira, hogy a károkozást (jeget) megússzuk. A rendszer előtt a közelünkben képződött és két közelebbi lecsapót is produkáló minicella után rövid időre vészjósló csend ülte meg a tájat. Dél-délnyugat felől viszont lassanként halk morajlásokat, majd egyre határozottabb dörgéseket lehetett hallani, miközben egyre sötétebb lett arra. Nem sokkal háromnegyed 6 előtt pedig egy peremfelhő is elkezdett kirajzolódni a távolban. Ekkor gyorsan kibicikliztem a közelbe egy viszonylag nyílt rétre. A peremfelhő meg jött, mint a gyorsvonat, így alig 2-3 percet tudtam maradni. Mögötte ugyanis sorjáztak a lecsapók, egyre közelebb és közelebb.

Mindez a háttérben rohamosan közeledő kékes, zöldes színű csapadéksávval és a hirtelen megerősödő széllel nem sok jót sejtetett, így hamar haza is jöttem. Végül - ahogy korábban is írtam – szerencsére nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A heves villámlás közepette fokozatosan erősödött meg a záporeső, de jég nem volt benne. Az eső és a villámtevékenység is bő egy óra alatt csengett le, de 8 óra körül átmenetileg ismét többször villámlott a közelben. Ezekből egyet, és mint később kiderült, épen a legutolsót sikerült is elcsípni.

A záporeső negyed 10 körül szűnt meg, addigra összesen 33,5 mm csapadék hullott. Összességében az év eddigi leglátványosabb zivatarját sikerült megörökítenem, és külön öröm volt, hogy károk sem keletkeztek belőle.