Őszi konvektív helyzetek a nyugati végeken

Ahogy azt augusztus végén írtam, szeptembertől a budapesti munkába állásom (és természetesen az ezzel járó költözés) miatt már kevesebb lehetőségem volt a konvektív események megfigyelésére otthon. Viszont úgy tűnt, hogy a légkör is idomult ehhez, mivel az augusztus 27-ei szupercellás akciót követően már nem is történtek nálunk kiemelkedő dolgok (szupercella vagy komolyabb zivatar). Ugyanakkor az a kevés érdemlegesebb konvektív esemény, ami még előfordult az ősszel, nagyrészt épp egybeesett a szabadnapjaimmal. Így mindössze egyetlen zivataros napról és egy látványos hidegfront-átvonulásról maradam le.

A nyár után az ősz sem volt mentes a modellek tévedéseitől, és már rögtön szeptember 1-jén megtapasztalhattam. Ekkorra egy hidegfront előtt jelentősebb labilizálódást, és ezzel zivatarokat vártak a modellek, ám ez végül nem következett be, így zivatarok sem lettek. Ennek ellenére maga a talajfront látványos bugyborgással, majd kifutófelhőzettel érkezett meg északról, még épp sötétedés előtt.
 

Ráadásképp a korábbi kanadai erdőtüzek légkörbe jutott füstfelhője is szépen felfénylett naplemente után.
 

A kihagyott zivatar szeptember 11-én történt, de ez emelt konvekciós, részben beágyazott volt, így szerencsére nem maradtam le semmi látványosról. 16-án viszont igen, mert ekkor a modellekre hallgatva hazamentem, de mint utólag kiderült, jobb lett volna, ha a mici-Nanovich viharvadász párossal tartok. Ekkor volt ugyanis a hírhedt szeptemberi szupercella-invázió délnyugaton, nálunk otthon viszont tartósan beragadt a rétegfelhőzet, így csekély maradt a labilitás.  Egy látványosabb záporra azért futotta délután, illetve este, éjszaka kisebb zivatarok is előfordultak.
 

Másnap délelőtt is megdörrent még az ég az egyik zápor alkalmával, és ekkor délután már kissé több látvány akadt. Először egy tökös kis peremfelhős zápor érkezett, majd az elvonulása után távoli horvát Cb-ket tudtam megfigyelni.
 

Ezután megérkezett a szokásos őszi anticiklonális időszak, így jó ideig nem is történt semmilyen konvektív esemény. Október végén azonban még egyszer (utljára?) felpörgött a légkör, 27-én és 29-én is átvonult egy-egy gyors mozgású hidegfront. Az elsőnél még nem voltam otthon, pedig igencsak látványos, nyári zivatarokat megszégyenítő kifutófelhőzet vonult végig a talajfront mentén. Szerencsére ha máshogy nem is, távolról azért végigkövethettem ezt az Időképen beindított, északias irányba néző körmendi webkmaerán.
 

Budapesten látvány nélkül vonult át a front, viszont mögötte szép Kelvin-Helmholtz örvényeket sikerült megfigyelnem.
 

A 29-ei front előzetesen még ígéretesebbnek tűnt, így bár aznap reggel ért véget egy éjszakás műszakom, rögtön haza is indultam utána. És nem is bántam meg, mivel tökéletesen időzítve értem így Szombathelyre, és ezúttal a modellek sem hibáztak. Az út elején a melegfronti eső még hagyott lehetőséget egy kis pihenésre, majd Csornától vonatpórló busszal kellett folytatnom az utat. De ezt most nem bántam, mivel így könnyebb volt fotózni (szinte üres volt a busz, amire felszálltam, így szükség szerint ülhettem hol az egyik, hol a másik oldalon :) ). Ekkorra ugyanis már megváltozott az égkép, záporok alakultak ki a melegszektorban, melyek a kissé csenevész kinézetük ellenére olykor meglepően sűrű, apró cseppes záporesőt produkáltak. Köztük viszont még ki-kisütött a nap, így többször szivárvány is megjelent.
 

Szombathelyre beérve is ilyen idő fogadott, a hidegfront előtti főnös jellegű nyugati szél pedig már 17-18 fokig melegítette fel a levegőt. A harmatpont viszont nem volt túl alacsony, 8-10 fok között alakult, így még labilzálódni is tudott a légkör. A frontot az eredetileg is eltervezett módon Szombathelyen vártam be, mivel sejtettem, hogy az Alpok kicsit belassíthatja majd, viszont utána megint kifuthat. Ez így is történt, ezért jól döntöttem, épp Szombathely környékén volt a leglátványosabb a frontbetörés. Ismét egy határozott kifutófelhő jött létre, bár talán nem olyan szép, mint két nappal korábban, de október végéhez képest mindenképp impozáns volt ez is. És a szerencse is mellém állt, mert elfejeltettem feltölteni az elemeket a fényképezőgéphez, de még pont kibírták a front érkezéséig (igaz, utána már semmit sem sikerült fényképeznem).

Az Alpok lassító hatása miatt a kifutófelhőzet először északkelet, kelet felé jelent meg, ahol a síkon akadálytalanul tudott előretörni a front.
 

Rövidesen azonban észak-északnyugat felé is feltűnt a hosszú felhőcsík, és egy ideig szép összefüggő maradt (eleinte még inkább peremfelhő jellege volt), de mire közelebb ért volna, kifutott alóla a szél és szétzilálódott. Ekkor jött épp a vonatom, így még a csapadék előtt hazaértem, bár csak pár perccel sikerült megelőzni, séta közben utolért. De kárpótlásul egy távoli dörgéssel is kedveskedett nekem, tehát végül a zivatar is összejött (maga a góc Burgenland határ közeli részén alakult ki a frontális csapadékzónában).
 

Ezt követően már nem történt semmilyen érdemleges konvektív esemény, csak a szokásos novemberi hidegfrontokkal érkező beágyazott záporok és kisebb hátoldali záporok fordultak elő. A hónap végén viszont már havazás, hózápor is kialakult - és mivel ekkor épp itthon voltam, talán megbocsátható, hogy a 30-án délelőtt a frissen behavazott Kőszegi-hegységben készült fotókkal zárom a bejegyzést.
Hamarosan érkezem majd az éves szupercella-összesítő bejegyzéssel is, hiszen idén is volt sürgés-forgás nálunk! :)